Mindent az ultrahangról
Ebben a cikkemben mindent megtudhattok az ultrahangról :)
A linket ITT találjátok!!

Újszülött 1x1 

1. „Mennyi sírás tekinthető normálisnak egy csecsemőnél? Mikor vigyem orvoshoz?”

Nagyon fontos a sírás jellegét megfigyelni – a fájdalmas sírás szinte visításhoz hasonlít. Ha ilyet hallunk, valószínűleg komoly a baj, érdemes azonnal orvoshoz fordulni. De ha csak dühösen és hangosan ordít a gyerek, bármilyen kellemetlen is ezt hallgatni, nem érdemes kihívni az ügyeletet, akkor sem, ha ezt órákon át csinálja. Nem kell persze belenyugodni, érdemes különféle megoldási lehetőségeket kínálni neki: lehet éhes, fájhat a hasa, vagy esetleg a mamára vágyik. A legfontosabb, hogy meg tudjuk különböztetni az ?éhes vagyok” sírást az ?álmos vagyok” sírástól. Nem kell azonnal mellre tenni a kisbabát, amint felnyög, ha valószínű, hogy nemrég teletömte a pocakját! Lehet, hogy egy kis simogatás, ringatás is elegendő neki. Gyakori az is, hogy a fáradtságtól sír. Nem tud elaludni, mert átesett a holtponton. Egy kis fürdés gyakran megnyugtatja, a babamasszázstól ellazul. De néha az is elég, ha az ideges, fáradt anyuka rábízza az ifjú apára a ringatás feladatát. A sok sírás önmagában semmiképpen nem tekinthető betegségtünetnek – bármilyen idegesítő is a szülő számára. Ha a gyerek sokat sír, de emellett eszik, gyarapszik, akkor bele kell nyugodni, bármilyen rémes is: ő bizony sírós baba. Valószínűleg néhány hónap alatt ki fogja nőni.

2. „Fogalmam sincsen, hogy a pelus tartalma normális vagy hasmenéses széklet. Mi a különbség a kettő között? Hiszen a kicsi csak anyatejet eszik, ami kijön, folyékony, és naponta akár hatszor is telerottyantja a pelust.”

2. „Fogalmam sincsen, hogy a pelus tartalma normális vagy hasmenéses széklet. Mi a különbség a kettő között? Hiszen a kicsi csak anyatejet eszik, ami kijön, folyékony, és naponta akár hatszor is telerottyantja a pelust.”
A gyakoriság nem számít – az első két  hónapban az is teljesen normális, ha minden evés után teli a bugyor. Amit figyelni kell, az a széklet állaga: az anyatejes sárgás színű, kenőcsös. Ezzel szemben a hasmenéses széklet zöldes színű, nyálkás, esetleg túrós, és sokkal büdösebb. Önmagában a széklet megváltozása nem biztos, hogy betegség jele –attól is lehet zöld, hogy túlette magát a gyerek, és az étel egy részét nem tudta teljesen megemészteni. De ha bizonytalan, csomagolja be a pelenkát egy zacskóba, és mutassa meg a gyerekorvosnak. Az már az ő dolga, hogy megnézi-e, vagy elegendőnek tartja a pontos leírást is.

3. „Anyukám azzal riogat, hogy bélcsavarodása lesz a gyereknek, ha öt napig nem kakil, és adjak neki kúpot, de legalább hőmérőzzem meg. Fogadjam meg a tanácsát?”

Attól függ, mekkora a baba. Újszülöttkorban a ritka széklet azt jelezheti, hogy kevés anyatejhez jut a kicsi. Hathetes kor után viszont gyakori, hogy olyan jól megemészti a kicsi az anyatejet, hogy semmi nem kerül a pelusba. Ha ez láthatólag nem zavarja a kisbabát, nem fáj a hasa, jó a kedélye, akkor nincs semmi teendő. A babamasszázs, az enyhe tornáztatás segíthet (finom, bicikliző mozdulatokkal), de ne adjon hashajtót, kúpot, kamillateát vagy egyéb dolgot neki. A hőmérőzés is felesleges. Nem kell félni – a csecsemők székrekedése egészen más, mint a felnőtteké, ha végül kakil, az nem lesz kemény vagy fájdalmas számára – a széklet állaga pontosan olyan lesz, mint máskor, csak éppen sokkal több. 

4. „Úgy látom​, a gyerekemnek fehér a szája belülről. Lehet, hogy szájpenésze van?”

Nem biztos. Az anyatej is könnyen odatapad a kisbabák szájára. Az igazi szájpenész fehér, lepedékszerű, és nemcsak az ínye, szája, hanem belülről az egész pofija is állandóan fehér, és ez nem múlik el a következő etetésig. A leszedése sem egyszerű – nem elég simogatni, kifejezetten dörzsölni kell egy mutatóujjra csavart, gombaölőszerrel átitatott gézlappal, minden etetés előtt. Nem szabad elfelejteni ilyenkor az anya mellbimbójának kezelését sem, hogy megakadályozzuk a visszafertőződést!

5. „A kórházban azt mondták, hogy nem fáj, ha a köldökét kezelem, de én nem hiszem el. Ha nem fáj neki, miért sír?”

A gyerekek nagy része csak akkor sír, ha saját anyukája kezeli a köldökét, és nyugodtan tűri, ha ugyanezt egy orvos vagy egy védőnő csinálja. Miért? Mert könnyen átveszik a szülők hangulatát, és ha megérzik, hogy az anyuka ódzkodik ettől az egyébként igen fontos feladattól, akkor vad ordításban törnek ki. A köldökcsonk körül nincsenek idegek, így biztosan nem fáj nekik, amikor határozott kézzel kihúzza az ember, hogy körbetörölje – de tény, hogy az alkohol hidegségét nem kedvelik. Gondoljon arra, hogy minél határozottabban csinálja, annál hamarabb leesik, és legkésőbb a gyerek kéthetes korában már nyoma sincs! Ezért fontos minden tisztába tételnél megemelni és hexaklorofiles hintőporral (semmiképpen nem sebhintőporral!) beszórni. De az alkoholt nem kell minden alkalommal elővenni, elegendő csak este, fürdés után, nehogy túlságosan kiszárítsa az érzékeny bőrt.

6. „Még csak kéthetes a kicsim, de máris hat órát alszik egyfolytában. Nincs szívem felkelteni. A barátnőim irigyelnek, hogy milyen mintagyerekem van, de én aggódom. Nem fog így kiszáradni, nem fog kisebesedni a feneke, ha ilyen sokáig marad a pisis pelusban?”

Ha a gyerek egészséges, akkor éjfél után nem kell felkelteni, hagyni kell aludni. Napközben is csak azért érdemes négyóránként felébreszteni, mert ha nagyon kialussza magát, éjszaka nem fog tudni nyugodtan pihenni. A popsiját nem kell félteni, mert a modern nadrágpelenkák nagyon jól megvédik. Más a helyzet a kiszáradással, mert annak egyik tünete lehet az aluszékonyság – ám más jele is van. Szárazabb bőr, élénksárga és kevés a vizelet. De ha nincs ilyen tünet, és napközben legalább nyolc alkalommal eszik a gyerek, akkor semmi oka az aggodalomra! Más a helyzet a sárgasággal küszködő kisbabák esetében, akik kórosan aluszékonyak, és akiket valóban fel kell ébreszteni legalább háromóránként, mert számukra létfontosságú a megfelelő mennyiségű anyatej fogyasztása.

7. „Ez nem lehet koszmó a fején, hiszen én minden este megfürdetem! Honnan lenne piszkos?”

Az elnevezés csalóka: a koszmónak semmi köze nincs a koszhoz. Egyszerűen azt jelenti, hogy néhány csecsemő fejbőrén kicsit erőteljesebb a faggyúmirigyek működése. Könnyen segíthet rajta, ha bőségesen beolajozza a kicsi fejét egy órával a fürdetés előtt, majd egy puha gyerekfogkefével visszafelé simogatja. Két-három alkalom után el fog tűnni.

8. „Bukás vagy hányás? Fogalmam sincs, mi a különbség a kettő között!”

A hányás messzire lövell, szinte sugárban érkezik. Ha ezt tapasztalja, azonnal forduljanak orvoshoz, mert ilyen kis korban ez komoly betegség tünete lehet! A normál bukás épp csak kibukik, kibuggyan a baba szájából. De persze ez is lehet riasztóan nagy mennyiség, hiszen a nyállal, gyomornedvvel összekeveredve úgy tűnhet, hogy szinte több jött ki, mint amennyi bement. Nem kell megijedni, ez általában normális jelenség, különösen a mohó babáknál, akik sok levegőt nyelnek. Segíthet, ha egy étkezés alatt többször is megbüfizteti, és lefektetésnél megemeli az ágy fejvégét, mondjuk, néhány könyvet tesz az ágy lába alá. Ha azonban úgy érzi, hogy túl sokat bukik a baba, és emellett nem fejlődik, vékonyka marad, menjen orvoshoz, aki esetleg továbbküldi ultrahangra, nincs-e valamilyen betegség a bukások hátterében.

9. „A kórházban azt mondták, le ne merjem vágni a gyerek körmét hathetes koráig, mert elfertőződhet. De neki olyan hosszú körmei vannak, hogy állandóan megkarmolja magát. Tartsam kesztyűben a kezét egész nap?”

Nem hiszem, hogy a kesztyű jó megoldás lenne, hiszen már az egészen kicsi babák számára is fontos a tapintás. Egy alkohollal áttörölt, normál manikűrollóval nyugodtan vágja kisebbre a gyerek körmét, csak arra ügyeljen, hogy ne akarja szép félholdacska alakúra igazítani, jobb azt egyenesen hagyni, nehogy beszakadjon, vagy belevágjon az ollóval.

10. „Állandóan könnyezik a szeme. Talán huzatot kapott?”

Valószínűbb, hogy elzáródott a könnycsatornája. Néha segít az orrgyök masszírozása – de jobb, ha elmegy a gyerekszemészetre, ahol átmossák a kicsi könnycsatornáját. Sajnos erre néha többször is szükség lehet. Ami fontos – a váladékot ne belülről kifelé törölje le, hanem kívülről befelé. A genny ugyanis a könnycsatornában keletkezik, és ha kifelé húzza, végigkeni az egész szemgolyón! És soha ne feledje: egy törlés, egy vattakorong! Nehogy felülfertőzze, vagy átvigye a másik szemre is a váladékot!
Kismamatipp: Az erősen szárító kamillatea helyett használjon inkább forralt vizet vagy készítsen szemvidítófű főzetéből (euphrasia officinalis) borogatást vagy lemosóvizet!

11. „Milyen meleg legyen itthon? A kórházban úgy befűtöttek, hogy a trópusokon éreztem magam. Itthon is ilyen hőségre van szükség?”

Az anyaméhben állandó 36 fokos hőmérsékletet szoktak meg a babák. Kijőve ezért általában kicsit fáznak. A kórházban ezt az átmenetet azzal könnyítik meg, hogy igen melegre fűtik a helyiségeket, amelyekben az anyukák már kicsit kellemetlenül is érzik magukat. De otthon már nem kell ezt a gyakorlatot folytatni. A 22 fokos szoba éppen megfelelő hőmérsékletű, csak a fürdéshez kell kicsit melegebbet, körülbelül 25 fokot varázsolni. Ez persze csak a normál súlyú újszülöttekre érvényes – a koraszülöttek még egy darabig jobban érzik magukat, ha pár fokkal melegebb lakásban lehetnek.

12. „Mennyi ruhát kell ráadni? Honnan tudjam, nincs melege, vagy nem fázik?”

A kezét nem érdemes tapogatni, mert az nem ad pontos információt. A láb már pontosabb ?hőmérő” – ha hideg, akkor biztos, hogy fázik a baba. Érdemes egyébként még a legnagyobb melegben is ráadni egy kis zoknit, fázósabb babáknál akár a rugdalózó alá is adni egyet! Az anyukák hajlamosak túlöltöztetni a babát, pedig elegendő neki plusz egy réteg ruha a felnőttekéhez képest. Ha benyúl a nyakához, és izzad a kicsi, akkor biztosan túl sok rajta a ruha. Nem érdemes túlöltöztetni sem, mert a melegtől kiütéseket kaphat.

13. „Szerintem tűzforró a kicsi. Hogyan mérjem meg a lázát?”

Csecsemőkorban popsiban a legegyszerűbb megmérni a lázat. Nem kell kivárni még a szükséges két percet sem – elegendő az az idő, ameddig megy felfelé a higany. Ha megállt, már ki is lehet venni. De az eredmény láttán nem kell rögtön pánikba esni, ebből fél fokot le kell vonni. 38 fok alatt pedig csak hőemelkedésről van szó.

14. „Lázas a gyerek – azonnal induljunk orvoshoz?”

Semmiképpen! A lázcsillapítás a szülő feladata. Nem szabad vele várni, mert ilyen kis korban a magas láz hajlamosít a görcsre. Lehet borogatni is, de nem csak a kezére, bokájára kell kis kendőt tenni! Ilyenkor az egész testét állott, langyos vizes lepedőbe kell tekerni. De ezután nem szabad jó alaposan és melegen betakarni, mert az csak dunsztolja a gyereket, és még feljebb viszi a lázat! A borogatásnál kíméletesebb és hatásosabb a hűtőfürdő, amit testhőmérsékletűről kell fokozatosan 28-30 fokra hűteni. 39 fokos láz fölött semmiképpen nem lehet kíméletből eltekinteni a hűtőfürdőtől, mert ez a lázcsillapítás leggyorsabb módja! Ez már az egészen kicsi babáknál is hatásos, és nem kell félni, nem okozhat semmilyen betegséget!

15. „Iszonyúan lüktet a kutacsa. Mi baj lehet?”

Semmi – a vékony bőrű kisbabáknál néha riasztó látvány, amikor látni a pulzáló ereket a lágy kutacs fölött, de ez semmi kórosra nem utal. 

16. „Láttam a csecsemők számára készült, rövidített végű kis fültisztító pálcikát. Ezt nyugodtan használhatom?”

Semmiképpen! Akár normál, akár bunkós végű pálcikát használ, mindegyik csak mélyebbre tolja a fülzsírt, amely megrekedhet és betömörülhet. A kisbaba fülébe tilos belenyúlni, a fülzsír magától is kijön. Inkább nézze meg alaposan minden fürdetés után, és ha már elindult kifelé, a fürdőlepedő összesodort sarkával segítsen neki kijönni. Érdemes megnézni, mi van a baba füle mögött: az ott összegyűlt magzatmáz vagy kenőcs miatt kipállhat, akár be is repedhet a gyenge bőr. Tartsuk ezt a területet szárazon!

17. „A kisfiamnak teljesen megduzzadtak a mellei, és szerintem valami tejféle váladék csorog belőlük. Ez hogy lehet?”

A mell duzzanata fiúknál-lányoknál egyaránt gyakori jelenség, méghozzá az anyai hormonok hatására. Akár még tej is jöhet belőle, ezt hívja a néphagyomány boszorkánytejnek. Semmit nem kell vele csinálni, se borogatni, se nyomkodni nem szabad. Magától el fog múlni. Az is előfordul, hogy véres váladék jön az újszülött kislány hüvelyéből, mintha menstruálna. Ezzel sem kell foglalkozni, magától el fog múlni.

18. „Mindenki mást tanácsol – visszahúzzam fürdetésnél a kisfiam fitymáját, vagy inkább hagyjam békén?”

Csak annyira kell felhúzni, amennyire a tisztításhoz szükséges. De egyébként nem szükséges húzogatni, mert berepedhet, és akkor nehezen gyógyul. Az, hogy ennyi idős korban még nagyon szűk a gyerek fitymája, teljesen normális jelenség, majd a szobatisztaság kialakulása körül kell megnézni, mennyire tágult ki. Ha még ekkor sem lehet hátrahúzni, gyors műtéttel könnyen segít rajta a szakorvos.

19. „Mindenütt azt olvasom, vigyázzak, nehogy a kislányom hüvelyébe kerüljön a széklet. De hát amikor megrakja a pelust, nem tudok elég gyors lenni, mindenhová befolyik a kaki!”

Ez bizony elkerülhetetlen, ám ne aggódjon, nem lesz semmi baj. Arra ügyeljen csak, hogy minden kakilás után alaposan tisztítsa meg a gyereket, széthúzva a szeméremajkakat, és ha túl nagy adag sikeredett, akkor akár a csap alatt is lemoshatja. A lényeg, hogy minden törlést elölről hátrafelé végezzen, nehogy még több székletet kenjen a hüvelybe.

20. „Valóban szükség van kiegészítő vitaminokra?”

Bár az anyatej tökéletes táplálék, Magyarországon kétféle vitamint minden babának előír a gyerekorvos a biztonság kedvéért.
D-vitamin: kéthetes korától egyéves koráig kell kapnia folyamatosan a kisbabának, általában napi egy cseppet, a csontok megfelelő fejlődéséért.
K-vitamin: a kizárólag szoptatott kisbabáknak kell kapniuk heti egy ampullát, vérzéses betegségek megelőzésére. Ha tápszert eszik, vagy elmúlt féléves, és gyümölcsöt kóstolgat a baba, nem kell tovább adni, mert ekkor már képesek a bélben élő baktériumok K-vitamint előállítani.
Minden más vitamint csak az orvos utasítására szabad adni, sem vasra, sem C-vitamin adására nincs szükség, még téli, influenzás időszakban sem, mert az anyatejben lévő vitaminok jobban hasznosulnak minden másnál!

A védőnő tippje: Készítsen listát, nehogy elfelejtse, mit is akart kérdezni a védőnőtől vagy a gyerekorvostól!

Szülés és félelem
A szüléssel valami végérvényesen megváltozik. Anyák leszünk. Szülünk, és a fájásokban mintha lányságunkat is megsiratnánk. Fáj a búcsúzás. Mert kísért az új. És ahogy minden ismeretlenben, ebben is ott bujkál a félelem. 

Mondhatjuk bátran, hogy szülni manapság veszélytelenebb vállalkozás, mint közlekedni az utcán, hiszen közlekedési balesetben jóval többen halnak meg, mint szülésben. Mégsem jut eszünkbe szorongani, ha kitesszük a lábunkat otthonról. De ha gyereket várunk, rögtön föltámad bennünk az aggodalom. Félünk a szüléstől, féltjük magunkat, a gyerekünket, aggódunk a párkapcsolatunk miatt, veszélyben érezzük az egészségünket, a szépségünket, félünk a beavatkozásoktól, a fájdalomtól, a kiszolgáltatottságtól, az egyedülléttől, a kórházi környezet idegenségétől és bizonyára még sok minden mástól.
Holott a szülés természetes folyamat, amely önmagától – ráadásul nagyon biztonságos módon – zajlik. (Ha nem így volna, rég kihalt volna az emberiség.) Jogos-e hát ez a sokarcú félelem? Hiszen a modern műtéti technika, a diagnosztikus eljárások és a fejlett orvostudomány akkor is a segítségünkre siet, ha a természet "tévedett" valamiben. Mitől tartunk hát? Nem volna-e egészségesebb, ha kiűznénk magunkból ezeket a "rossz" érzéseket? Hiszen a pszichológusok régóta tudják, hogy a jó szülés alapfeltétele a biztonságérzet, a félelem és a stressz hiánya. Vagyis nem kellene félni! Ám a dolog korántsem ilyen egyszerű!
A szüléstől való félelem egyidős az emberiséggel. A szülés számos vallás szerint tisztátalan állapot, a szülő nő sátáni erők közelébe kerül. A magyar paraszti kultúrában is megtalálhatjuk azt a szokást, hogy a nőnek a gyermekágyas időszak végén asszonyavatáson kell részt vennie a templomban, és csak ezután mehet ismét emberek közé. Azt sejteti ez a gondolat, hogy ebben az időszakban olyasmi történik a nőkkel, ami egyáltalán nem szokványos, és ez joggal ébreszthet félelmet.

Sorsfordulók
A néprajzkutatók átmeneti rítusoknak nevezik azokat a szokásokat, amelyek az életsorsfordulókhoz köthetők. Ezek közül a legfontosabbak a születés, a halál, a beavatási szertartások, a házasság.
A beavatási szertartás alkalmával a lányból nő lesz, a fiúból férfi, a szülésnél a nő végérvényesen anyává válik, a férfi pedig apává. Minden sorsfordulónál különösen érzékelhetővé válik az idő múlása, ezért kerülünk közel ilyenkor a halál gondolatához. Ez pedig a legtöbb emberben félelmet kelt. A változás önmagában is szorongató élmény. Hiszen még az első szerelmes éjszakában is ott van valami bizonytalanság, a "hogy lesz ezután" érzése.
Az ember ősidőktől fogva igyekszik valahogy csökkenteni a változással együtt járó szorongását. S ahogy most civilizált korunkból visszatekintünk a világ népeinek ősi szokásaira, újra felfedezhetjük üzenetüket.
– Japánban például övet készítenek a férj ruhájából – meséli Molnár Judit pszichoterapeuta –, majd a várandós nő hasára kötik. S ez mint egy állandó ölelő kar fonja körül a kismamát és a születendő gyereket. Az erdélyi románok is hasonló szokást tartottak. Csak ők a férj gatyamadzagját kötötték a várandós nő derekára. Mi köze ennek a félelemhez? Ha átérezzük, hogy a kismama nagyon is tarthat az egyedülléttől, a bizonytalanságtól, a biztos támasz hiányától, akkor láthatjuk, hogy ez az öv, amely minden pillanatban átöleli a derekát, nagyon is biztonságot sugárzó eszköz.
– A Kongó környékén élő zuluk szokása, hogy a várandósoknak ébredés után a nap felé fordulva mély lélegzetet kell venniük, majd a kilégzéssel "kifújják" magukból a rossz álmokat, a félelmeiket – folytatja Molnár Judit.
A zuluk légzéstechnikája megegyezik a modern autogén tréning légzéstechnikájával. Mindkettő élettani szinten csökkenti a szorongást, a feszültséget. Azzal pedig, hogy a kilégzésre helyezik a hangsúlyt, megtanítják a várandós nőket, hogyan engedhetik el rossz érzéseiket. Szülésnél is ez a legjobb légzéstechnika. Ha azt mondják a szülő nőnek, hogy csukja be a szemét, tartsa vissza a lélegzetét, és nyomjon tiszta erőből, felhúzott lábakkal, ez biztosan nem az elengedést és az ellazulást segíti elő.
Nyelvrokonainknál, a manysiknál a nőknek sorsbabát kellett készíteniük San istenasszonynak áldozva. Tőle várhatták, hogy könnyű szülésük lesz, és egészséges gyereket hoznak majd világra. A babával nap mint nap törődniük kellett, megszólíthatták, és ezzel kimondhatták a félelmeiket. A szülő nőkhöz beengedték a tíz év körüli lányokat is. Feladatuk az volt, hogy énekeljenek egy dalt, amelynek ez volt a refrénje: "Engedelmeskedj anyádnak, figyelj a fájdalomra, ami világra hozott téged is!" A vajúdó nő a szülés alatt módosult tudatállapotba kerül, újraéli anyjával való kapcsolatát, saját születését – az anyával való kapcsolat felelevenítésébe sokféle rossz érzés is vegyülhet. A refrénszerűen ismételgetett mondat mégis azt sugallja, hogy a nő, aki most szül, él! Bármi történt is! Mert az ő anyja megszülte őt, tehát megoldott valamit. Ezt kell tennie neki is! Az Anya szó mögött az ősanyát is sejthetjük, akivel ez alkalommal szintén fel kell venni a kapcsolatot. Legalább ilyen elgondolkodtató az a felszólítás is, hogy figyelj a fájdalomra! Azzal, hogy a fájdalomra összpontosítanak, mélyítik a módosult tudatállapotot, s ha olyan mélységbe jutnak, ahol már csak a természet erői működnek, ott nem lesz se félelem, se fájdalom.
Ezek a szokások sosem tiltják, hogy érezzünk valamit. Bármit lehet érezni, félelmet is, de ezt el is lehet engedni. Ezért veszélyes, ha a szülés körüli segítők elutasítják a félelemről való gondolkodást – vélekedik a pszichoterapeuta. – A félelem arra való ugyanis, hogy túllendítsen bennünket, hogy továbbvigyen az úton.

Szokások nélkül
Ma nincsenek ehhez hasonló szokásaink, amelyek átsegítenének bennünket a félelmeinken. Egyedül maradunk velük. Magányunkban az orvostudomány próbál segítségünkre sietni, az oxitocin-infúzióval például a szülés gyors lezajlását, az epidurális érzéstelenítéssel a fájdalommentes szülés lehetőségét kínálják.
A belső utak törvényei pedig rendre elfelejtődnek.

Félelem–feszültség–fájdalom – történet az internetről
"Mivel könnyen és gyorsan tágultam, nem értettem, miért van szükség a méhszájtágításra… Annyira sírtam és kiabáltam a fájdalomtól, hogy egyszerűen nem volt erőm tiltakozni a beavatkozás ellen. Csak azt kívántam, legyünk már túl rajta minél előbb. A vége felé ahányszor csak megjelent az orvosom az ajtóban, mindig leálltak a fájásaim, mert annyira féltem. Szerintem a stressz nagyban hátráltatta a szülést. A kitolási szak úgy másfél órán át tartott, de még mindig jobb emlékként maradt meg bennem, mint ez a szörnyű és felesleges fájdalmat okozó beavatkozás. Nem értem, miért nem hagyják a nőket úgy szülni, hogy csak magukra kelljen figyelniük, és miért kell ilyen durván beleavatkozni a szülés menetébe."
"cscs"

Hogyan szelídíthetjük meg a félelmet?
– Ha félünk, ne próbáljuk ezt letagadni magunk előtt, hiszen ez teljesen természetes érzés ilyenkor!
– Fogalmazzuk meg egész pontosan, hogy mi az, ami szorongással tölt el bennünket!
– Beszéljünk édesanyánkkal saját születésünkről!
– Nézzük meg, hol fogunk szülni!
– Beszéljünk a szülésznőkkel, és ha lehetőség van rá, válasszunk közülük!
– Ismerkedjünk meg különösen részletesen azzal, ami bennünket erős félelemmel tölt el (például a császármetszéssel)!
– Beszéljünk olyan nőkkel, akiknek már van szülési tapasztalatuk! Nagyon hasznos, ha olyanokat kérdezünk, akik választott orvosunknál szültek.
– Válasszunk szülészorvost, és beszéljük meg vele előre, milyen szülést szeretnénk.
– Gondoljuk át azt is, mi történik majd velünk, a gyerekünkkel, ha nem terv szerint alakul a szülés!
– Merjünk választani és váltani, ha erre van lehetőségünk!
– Tanuljunk relaxációs technikákat!
– Nézzünk különféle szülésekről szóló filmeket, és olvassunk el mindent, ami ezzel kapcsolatban felkelti az érdeklődésünket!
– Tegyünk meg mindent azért, hogy a legjobbat hozzuk ki az adott helyzetből, bármi legyen is az!

12 tény a terhesség alatti szexről
1. Szexelni szabad!
Igen, egészséges terhesség alatt a durvaságtól mentes szex kockázatmentes. Ha az orvos eltiltja a párt a szextől pusztán a várandósság ténye miatt, ideje másik szülészt keresni!
Veszélyeztetett terhesség esetén is érdemes időről időre rákérdezni a részletekre. "Meddig érvényes a szextilalom?" Lehet, hogy csak óvatosságból javasolta az orvos a szexmentességet, de néhány hét múlva zöld jelzést ad. Még egy fontos kérdés: a "semmi szex" csak a közösülésre vonatkozik, vagy minden szexuális tevékenységre kiterjed? Esetleg csak az orgazmus tilos? Szinte biztos, hogy nem szükséges a kilenc hónap éjszakáit egymásnak hátat fordítva tölteni, még veszélyeztetett terhesség esetén sem. A bensőséges testi kapcsolatra mindkét félnek szüksége van, ha nem is az eddig megszokott módon. Persze, ehhez az szükséges, hogy bátran, találékonyan, az előítéleteket félretéve viszonyuljanak a témához.

Mikor jogosak a megszorítások?
- a jelenlegi terhességet megelőző sorozatos vetélések, illetve koraszülés esetén
- vérzés, folyás, alhasi görcsök esetén
- ha szivárog a magzatvíz
- ha kinyílt a méhszáj
- ha a placenta a méhszájon vagy annak közelében tapad

2. Vágyak takarékon
Van, aki a várandósság teljes idejére elveszti szexualitás iránti érdeklődését. A rossz közérzet, a fáradtság, esetleg a korábban átélt vetélések emléke vagy más lelki teher is közrejátszhat ebben. Sem az egyszerű elutasítás, sem a "legyünk már túl rajta" típusú gyors menetek nem segítenek abban, hogy továbbra is kiegyensúlyozott maradjon a szülőjelöltek kapcsolata. Ha eddig ez nem ment, most igazán itt az ideje, hogy beszélgessenek a szexről, és közösen találjanak jó megoldást!

3. Másra se tudok gondolni!
Valljuk be, egy gömbölyödő kismamáról inkább jut eszünkbe a szinte szűzies visszafogottság, mint a tomboló vágy. Pedig akár a hormonális, akár a lélektani állapotot vizsgáljuk, nagyon is érthető a dolog. Sokan nőiességük beteljesedéseként élik meg az áldott állapotot. Ez büszkeséggel, boldogsággal, elégedettséggel tölt el, ami szexuális magatartásunkra is erősen kihat. Rajta kismamák, csak semmi szégyenkezés, kényeztessék párjukat és önmagukat. Nem ritka, hogy a kismama álmaiban megjelenik a szexualitás – míg soha azelőtt, és soha a szülés után ilyet nem tapasztal. Ne ijedjen meg ettől, inkább kamatoztassa. A párja biztosan nem haragszik meg, ha hajnalban hozzá bújva beszámol ezekről, persze csak "szalonképes" formában – ahogy a kapcsolatuk megengedi.

4. Többszörös orgazmus? Hihetetlen!
Pedig igaz! A hormonháztartás teljes átrendeződése, a várandósság alatti ösztrogénszint emelkedésének hatására még azok a nők is átélhetnek többszörös orgazmust, akik addig soha. Sokan arról számolnak be, hogy ilyenkor élték át életük leghevesebb szerelmi élményét. Ehhez hozzájárul, hogy a külső és belső nemiszervek vérellátása megnő, nagyjából a negyedik hónapban a szeméremajkak duzzadtabbak és érzékenyebbek lesznek. Ezzel többnyire fokozott nedvesedés is jár, de lehet, hogy éppen az ellenkezője. Ha szükséges, keressük meg a várandós szexhez megfelelő síkosító krémet!

5. Ezen a héten mi esik jól?
Akinek várandós a párja, legjobb, ha már előre számol azzal, hogy hihetetlenül változatos lesz a szexuális élete – nem mindig jó értelemben. A várandósok többsége hullámzó szexuális étvágyról számol be. Az első trimeszterben a kismama életét megnehezíti a fáradtság, a telt mellek, a gyakori vizelési és hányinger. Ebben az állapotban inkább a kispárnájával szeretne összebújni, mint a párjával. A második harmadban többnyire megnő szexuális étvágy, javul a közérzet, s még nem nehezül el a test. A terhesség előrehaladtával kényelmetlenségek adódnak, a növekvő pocak útban van, a gondolatok már a szülés körül forognak.
Nemcsak a szexuális étvágy, de az anya testének érzékenysége is folyton változik. Ami őrjítően szexi volt tegnap, az ma már fájdalmas lehet.
Ennek tudatában nem túlzás, ha az apa minden együttlétet úgy kezel, mint a tapintatos szerető az első randit, hiszen minden alkalommal egy "ismeretlen" nőt tart a karjaiban.

6. A mellem! Nem ismerek rá!
Az egyik legváltozékonyabb testrész a női mell. A várandósság elején teltebbé válik, ha addig is telt volt, mostantól talán nehéznek is érezheti az anya. Ha fellobban a szexuális vágy, ez az érzés tovább fokozódik, az is lehet, hogy emiatt már a várandósság elején le kell mondania a párnak a misszionárius pozícióról. Megnő a mellbimbó érzékenysége is. Lehet, hogy eddig a komoly izgatás hozta lázba a nőt, mostantól a finom csókokon, cirógatáson kívül semmi nem esik jól, de az is lehet, hogy már az érintéstől is kellemetlenül érzi magát. Szerencsére ez a túlérzékenység a második harmadtól csökken. Az utolsó hetekben a szex hatására kevés tej csoroghat a mellből. A legjobb, ha ezt egyszerű előzetesnek tekintjük ahhoz, ami majd szülés után következik.

7. A szárnyaló apák
Ők még kívánatosabbnak látják a belső békétől, boldogságtól sugárzó kismamát. Csillogó tekintete, fényes, megerősödött haja, kisimult arca tovább fokozza a papa szerelmét és vágyakozását. Sokan figyelmesebbek, gondoskodóbbak, még szorosabbnak érzik a párjukhoz fűződő lelki köteléket. A növekedő pocak vonzó számukra, amely tovább fokozza szenvedélyüket és ragaszkodásukat.
Nagy megkönnyebbülést jelent, hogy – a fogamzásgátlás gondolatától szabadon – az örömszerzés az egyedüli cél.

8. Az aggódó férfiak
Ők a fentiektől gyökeresen ellentétes érzelmeket élnek át. A leendő édesapa nem éli át azokat a fizikai változásokat, amiket a kismama. A növekvő felelősségtudattól, egzisztenciális kérdésektől, az előtte álló feladatok sorától aggódó apának kisebb gondja is nagyobb a szexnél. Van, aki a babát és a párját is félti, más esetben a növekvő pocak és mell zavarja a férfit, nem érez vágyat, ha megváltozott külsejű párjára néz.
Bármi legyen is az ok, a kismama kedvét szegi az elutasítás. Az őszinte beszélgetés, esetleg pszichológus, orvos tanácsai segíthetnek, és a szex újból kellemes, élvezetes együttlétet hoz a pár életébe. Nem szabad feladni, kismamák!

9. A baba, és az ő agyrázkódása
Nem ritka, hogy a férfi attól fél, hogy a magzatnak fájdalmat okoz, esetleg a kicsi a heves szeretkezéstől agyrázkódást kap. Kedves gondolat ekkora erőt tulajdonítani a pénisznek, de, ha megvizsgáljuk a baba helyzetét, beláthatjuk, hogy szinte lehetetlen normális szex során kárt tenni a kicsiben. Az utódot a magzatvízzel telt magzatburok, a hüvely felőli erős izomzat, valamint a nyákdugó védi a sérüléstől. Ezzel együtt minden durvaságot kerülni kell, ami fájdalmat okoz, esetleg a hüvely vagy a méhszáj sérüléséhez vezethet.

10. A mama és a papa szexelnek
Ez az egyik legtöbbször előforduló mítosz, miszerint a magzat tudatában van annak, sőt érzi is, mi történik odakint... A baba mit sem sejt az egészből. Nem elég fejlett ahhoz az idegrendszere, hogy olyanokat gondoljon: "A mama és a papa szexelnek, hát nem undorító?", jobb esetben: "A mama és a papa szexelnek, hát nem csodálatos?". Természetesen az édesanya testének biokémiai változásai a szex során hatnak a magzatra, érzi az orgazmus hatására beindult izomösszehúzódásokat, de nem von le végzetes következtetéseket mindebből. A szex utáni élénk rugdosással nem üzenni akar, csupán az anya szívverésének szaporaságára válaszol.

11. Pozíciók
Azok a testhelyzetek, amelyek eddig beváltak, nem feltétlenül taroznak majd a legkedveltebbek közé. Új technikák, pozíciók kipróbálásával még harmonikusabb és élvezetesebb lehet a szexuális életet.
A negyedik hónap körül már kellemetlen lehet a háton fekvés. A növekvő méhre nehezedő súly miatt ekkortól célszerű olya testhelyzetet választani, amelyben a behatolás mélységét és ritmusát a várandós mama is irányíthatja. Erre legalkalmasabb, ha a nő van felül. A hasra semmiféle nyomás nem nehezedik az oldalfekvő pozíciónál, amikor a nőt hátulról, oldalt fekvésben öleli a férfi. A térdelő és ülő pozíció sokaknak azért kedvező, mert itt sincs a hasra nehezedő nyomás, a pocak védett. A lehetőségek tárháza végtelen, a kísérletező párok, olyan helyzeteket is találhatnak, amelyek a későbbiekben is a kedvencek közé tartoznak majd.

12. Természetes szülésindítás
Amíg a méhnyak nem érett – vagyis amíg nem jött el a szülés ideje –, addig az anya szervezete nem reagál a szexuális együttléttel járó "szülésindító" ingerekre. Ám, ha eljött az idő, bizony besegíthet egy kis szeretkezés. A spermában található a prosztaglandin nevű anyag, amit mesterséges szülésindításhoz is fel szoktak használni. Maga a szeretkezés és a gyönyör átélése pedig oxitocin felszabadulásával jár. Sokkal jobb érzés, mint infúzióban kapni. Nem ritka, hogy közvetlenül a szülés előtti napokban az anya nagyon kívánja a szexet. A természet mindenre gondol.

Titokban adnak életet a kis angyaloknak

Ahogyan már a napokban emlitettem, ebben a hosszabb cikkemben azokkal a kismamákkal foglalkozunk, akik inkubátorban hagyták gyermeküket.
Hogy mi vezethet ide?
Nos, számtalan oka lehet.
A gyerekek elhagyásának fő oka a szegénység, az anyagi problémák, továbbá, hogy éretlen vagy egyedülálló az anya, a fogamzásszabályozással és a terhességmegszakítással kapcsolatos ismeretek, a hozzáférés hiánya, elérhetetlensége, a megszületett gyerek fogyatékossága, a szülés utáni depresszió, mentális betegség, a megfelelő családsegítő szolgáltatások, a segítségnyújtás hiánya, a fogyatékos gyerekeket nevelő családok támogatásának (napközbeni ellátás, speciális ellátások) elégtelensége.

Bulgáriában, egy kutatás szerint a szülők többsége nem akar lemondani a gyerekéről, de amikor a nehézségekkel szembesülnek, mint amilyen a szegénység, betegség vagy a társadalmi kirekesztés, gyakran mégis így döntenek abban a hiszemben, hogy ez a gyerek számára a legjobb megoldás. A vizsgálatban 75 olyan szülőt interjúvoltak meg, akik a közelmúltban adták nyitottan örökbe 0-3 éves gyereküket csecsemőotthonból, az okok között a hajléktalanságot, az étel, a fűtés hiányát, a pelenkák, gyerekholmik elérhetetlenségét említették. A mintában szereplők 41%-a 4 vagy több gyereket nevelt családjában, de többről nem tudtak gondoskodni. A kutatás szerint a mintába került anyák 72%-a roma közösség tagja volt, akiket elmondásuk szerint a szülészeten megkérdeztek, hogy meg akarják-e tartani a gyereküket, és ott rögtön rutinosan ki is töltötték a papírokat, mintha ez lenne a természetes eljárás.

Romániai kutatások is azt mutatják, hogy a szülők nem egyszer a kórházi személyzet nyomására “mondanak le” gyerekükről. Gyakran az anyának nincs személyi igazolványa vagy útlevele, ami a születési anyakönyvi kivonat kiadásának késedelméhez vagy elmaradásához vezethet, és ez a visszaélések egyik forrása. A szolgáltatások hiánya, a házasságon kívüli szülés stigmája is többször vezet elhagyáshoz.

Más országokban az anyákat olyan esetekben ösztönzik a gyerekről való lemondásra, ha HIV pozitívak, drogfüggők, házasságon kívül élnek vagy nagyon fiatalok. Ez azt is jelzi, hogy sokszor a szülők nem azért mondanak le, mert nem akarnák a gyereküket felnevelni, hanem, mert ehhez nincs segítség, nem megfelelő az ellátás, a szolgáltatás a szülők, családok, gyerekek számára.

Gyakori, hogy a szakemberek úgy érzik, jobb dolga lenne a gyereknek egy másik, örökbefogadásra váró családban, és nem veszik figyelembe, hogy a gyereknek joga van a saját családjában felnőni. Sokféle probléma keletkezik abból, ha ezt az egyszerűbbnek tetsző megoldást választják..

"Gyermekelhagyás" Magyarországon

A magyar jogszabályokban sem szerepel a gyerekek elhagyása, ez is a veszélyeztetettség kategóriájába tartozik, és nincs nevesítve a statisztikákban sem. Nem tudtunk adatokat gyűjteni itthon sem arról, hogy hány gyereket hagynak a kórházi szülészeteken, és ezek az újszülöttek egészségesek voltak-e, ismertek voltak-e a szülők, mint ahogy arról sem, pontosan hány gyereket helyeztek inkubátorokba az elmúlt 15 évben. Senki nem követi nyomon az ilyen helyzetből örökbeadott gyerekeket, nem tudjuk, hogy fejlődnek, mi lett a sorsuk.


Magyarországon elvileg a védőnő jelzése alapján a gyermekjóléti szolgálat feladata minden módon segíteni a várandós nőt, hogy haza tudja vinni az újszülöttet a kórházból, és képes legyen maga nevelni. Sajnálatos módon egyre gyakoribb, hogy ehelyett azok, akiknek segíteniük kellene, inkább feltételeket támasztanak, és amennyiben a család ennek nem tud megfelelni, akkor a gyerek csecsemőotthonba vagy nevelőszülőkhöz kerül.
Az inkubátor program nagy népszerűségnek örvend Magyarországon, mert azt a hamis képzetet kelti, hogy ez megelőzi az újszülött gyilkosságot, pedig ezt semmilyen adat nem támasztja alá. Ugyanakkor más, akár biztonságos helyen hagyni az újszülöttet (pl. kórházi folyosó, mentőállomás stb.) bűncselekmény, és ilyen esetekben a gyerek nem válik rövid időn belül örökbefogadhatóvá. Az inkubátorba helyezett gyerek esetén az anya jognyilatkozatának tekinti a jogszabály az elhagyást, pedig tudott, hogy gyakran nem az anya hagyja a gyereket ott, nem is mindig önként mond le róla, de erre a tényre nem sok figyelem vetül.

A nehezedő gazdasági helyzetben a szegényekkel, kiszolgáltatottakkal, bajbajutottakkal kapcsolatos intolerancia nagyon felerősödött, ezért kiemelten fontos feladatunk mindent megtenni annak érdekében, hogy a gyerekek elhagyását megelőzzük, és segítsük azokat a krízisben lévő családokat, anyákat, akiknek a következményeket ismerve megalapozott döntést kell hozniuk arról, hogy vállalják vagy sem gyerekük nevelését.

Nevét nem vállaló koraszülött mentős nővér elmondása szerint, amennyiben a gyermeket inkubátorban helyezik el, nem kötelesek a hatóságoknak jelenteni, és ezt nem is teszik meg. A gyermeket szakszerűen ellátják, majd örökbefogadó szülőkhöz kerülhet. Az újszülött 6 hetes koráig jelentkezhetnek érte a vérszerinti szülők. Ha ez az idő eltelik, a gyermeket a gyámhatóság körébe helyezik, és ezután sem a gyermek, sem az édesanyja, soha nem fognak tudni egymásról.

Ezek a száraz tények, statisztikai adatok és procedurák igazából nem tükrözik kellően ezt a helyzetet....

Arról nem esett korábban szó, hogy mi lesz ezután ezekkel a nőkkel.
Mert olyan egyszerűnek hangzik az, hogy "Terhes volt, megszülte, inkubátorba tette a gyermeket és ennyi." Sajnos, ez nem igy van.
Tapasztalatból tudom, hiszen 5 hónapos a fiam, hogy egy terhességet nem egyszerű eltitkolni. Ezek a nők mégis eltitkolják.
Megkérdeztem erről egy védőnő véleményét is, elmondása szerint ezek a kismamák nem járnak terhes gondozásra sem.
Teherbe esnek, egyedül átvészelik a terhesség adta megpróbáltatásokat. Hivatalból sem kötelezhetnek, sem arra, hogy terhesgondozásra járjon, sem arra, hogy kórházi körülmények között adjon életet gyermekének. Itt merül fel az a kérdés, hogy ha nem kórházban születik a gyermek, -hiszen annak nyoma lenne,- akkor Hol? Otthon. És sajnos ezek a nők semmilyen ellátásban nem részesülnek.

Persze önhibájukból, hiszen ők választották ezt az alternativát.

Itt jön a képbe az a lehetőség, hogy valamivel egyszerűbb lenne, ha az anyukák rendes körülmények között is eldönthetnék szülés után, hogy szeretnék-e a gyermeket vagy sem, és eszerint járna el a hatóság is. Mindenféle hosszú ceremónia és számonkérés nélkül. Talán nem lenne annyi kegyetlenül megölt újszülött sem, és valószinűleg ezzel megelőzhetőek lennének a későbbi gyermekbántalmazások egy része is, ami a nemkivánt terhességekből született gyermekeket érheti. Valamint nem árt figyelembe venni azt sem, hogy milyen lelki sérülést okozhat a kismamáknak az otthonszülés, és a gyermeküktől való elszakadás.

Legnagyobb sajnálatomra kevesen nyilatkoznak ezzel kapcsolatban, tabu téma a mai napig, talán mindörökké az is marad.

Azonban sikerült egy neves kórház koraszülöttmentéssel foglalkozó ápolónénijét "Szóra birnom", aki szivesen elmesélte tapasztalatait.
Ime: "...amikor az édesanya úgy dönt, hogy beteszi a kisbabáját inkubátorba, biztosan nagy lelki trauma éri, mert aki nem érez az nem törődik a babájával. De aki beteszi, egyfajta biztonságot ad a gyermekének és így búcsúzik el tőle....Csengetnek, felszól a portás, hogy baba van az inkubátorba és mi, az osztályon lévő nővérek lemegyünk érte. Felvisszük a pic-re és megfürdetjük. Nevet adunk neki, az orvos megvizsgálja és meleg inkubátorba tesszük...ilyenkor az anya nem veszélyeztette babája épségét ezért nem indul eljárás ellene, teljes titoktartás kötelez bennünket. Ha mégis kiderül és megtalál a sajtó, csak kórházi engedéllyel beszélhetünk a piciről..csak szeretettel és csak az alapokat..Később a gyámügy átveszi a dolgot és ha örökbe adható akkor jönnek hozzá a szülők. Megtanítjuk őket, miként bánjanak a picivel és ha biztonságot érzünk, elengedjük a babát. Általában más városból jönnek érte és a neve sem marad meg. Az csodás érzés amikor jönnek a babához de még nem látták. Az orvos beszél velük az orvosi szobában és beszól telefonon hogy hozhatjuk a babát. Amikor belépek az leírhatatlan.... még most is borsózok tőle. Mindenkinek könny szökik a szemébe..csodás érzés...Ha az anya csak úgy otthagyja a babáját nem jön hozzá többé akkor a bóbitába kerül a pici. Egy olyan esetet tudok, amikor mástól lett a baba de otthon a férjétől volt két pici egy 2 és egy 3 éves..a férje azt mondta hogy válasszon vagy a pici vagy ők, és az anyuka hazament a családjához. De a baba jó helyre került a mai napig ismerem. Arról hogy az anyukákkal mi lesz, azt nemtudom de ha rosszul lesz, beviszik a kórházba megállapítják hogy szült akkor keresik a babáját és ha nem találják akkor megbüntetik. 5 kisbaba került az osztályunkra kettőt tettek inkubátorba a többit úgy találták. Fertőszéplakon a templomba, egyet női wc-be a kórházban, egyet csak úgy ott hagytak.Ők a mi hőseink és a többi pici koraszülött viking aki megküzdött az életéért.."

Mondhatjuk azt, hogy ezek az anyukák nem érdemlik meg hogy "Anyának" szólitsák őket, de akkor látatlanban itélkeznénk. Talán mindenki szétnézhetne a környezetében, mennyi egyedülállóan maradt vagy kétségbeesett kismama van. Ha mindenki csak a szomszédjára odafigyelne, ilyen nem történhetne meg, vagy csak kis százalékban.
Ezek igazán szivszoritó történetek, melyekből azthiszem mi is tanulhatunk. Ha mást nem, szeretni és remélni.....